Vadvirágok a díszkertben - Májvirág

Bese Erzsébet, 2019. február 20. | Növényeinkről

Nemes májvirág (Hepatica nobilis)

 

Tulajdonságok

Kis termetű, gyöktörzses évelő növény, alig éri el a 15 cm magasságot. A boglárkafélék családjába tartozik. Tőállású, mélyen háromkaréjú, ép szélű levelei, amelyek csak a virágzás után vagy a vége felé jelennek meg, a következő tavaszig kitartanak, és kis párnát képeznek. Nevét máj formájú leveleiről kapta. A levelek színükön zöldek, fonákjukon vörösesbarnától az ibolyakékig színeződhetnek. A virágok egyesével helyezkednek el a szőrös tőkocsányokon. A virágtakarót 6-10 színes csészelevél és 3 csészeszerű fellevél alkotja, melyek liláskékek, ritkán fehérek is lehetnek. A porzók fehérek. Sok porzólevél, és magház található a virágban. A virágokat rovarok porozzák meg. A termések aszmagok. Gyökérrendszere erős, dúsan ágazik, nem szereti az átültetést. Szaporítani magvetéssel, oldalhajtások szétültetésével lehet. Terjedésében nagy szerepe van az erdei hangyáknak. A csigák szeretik megrágni.

Üde talajú lombos erdők, tápanyagban gazdag talaján él a dombvidéki és hegyvidéki övben. Többnyire mésztartalmú és semleges talajokon fordul elő. Hazánkban és Közép-Európában honos, helyenként nagyobb állományokat alkot, de egészében ritka. Március-áprilisban nyílik. Védett. Enyhén mérgező növény, de gyógyhatása is ismert, máj, epe, vese és hólyag megbetegedések esetén alkalmazták.

Fajták

A H. transsilvanica erdei körülmények között él, és általában halványkék virágokkal rendelkezik. Előfordulási helyei Magyarország és Románia, a lombhullató erdők meredek lejtőin, ahol szárazabbak a körülmények, mint amit a H. nobilis szeret. A levelei fogazottak, több karéjúak, világosabb zöldek, mint a H. nobilisnél. A virágok világosabbak és nagyobbak, mint a H. nobilisé.

A brit kertekben először 1850-ben kerültek bemutatásra, és 1938-ban született az első spontán hibrid (H. transsilvanica és H. nobilis között) a híres Ernest Ballard kertész kertjében, Colwall-ban, Malvern közelében.

 

Kerti felhasználása

Ha díszkertben tartjuk, a világos árnyékot és a némileg meszes talajt kedveli. Ültetéskor olyan helyet keressünk számára, ahol nagyobb bokrok, fák árnyékolják. Fényre csak kihajtáskor van szüksége, vagyis amikor a lombos fák és bokrok még nem hajtanak, így élvezheti a tavasz napsütést. Elvirágzás után azonban már árnyékot igényel, eddigre a bokrok és a fák kilombosodtak. Ettől kezdve csak szórt fényt kapjon. Aránylag sok vizet igényel, ezért talaját takarjuk, tartsuk nedvesen. Természetes környezetében ezt a fákról lehulló levélből álló mulcsréteg biztosítja. Törekedjünk hasonló körülmények kialakítására.

Bár a termesztők azt tanácsolják, hogy fogjuk meg a beérő magokat, ez a művelet igen nehézkes, mert a magok nagyon aprók. Nálam a kertben az anyatő körül elszóródott magokból spontán módon kinőnek a palánták, és ekkor szedem fel azokat cserépbe, további nevelésre.

Létezik a Hepatica japonica fajta, amelynek nagy gyűjtői tábora alakult ki az elmúlt időszakban, köszönhetően az internet terjedésének is. Különböző oldalak léteznek, ahol mindenki megmutathatja, mire jutott a termesztésben. Az egyre növekvő rajongószámnak köszönhetően a virág kb. 1000 különböző válfaja ismert. Egy-egy különleges darab ára csillagászati.

Míg a H. nobilis meszet igényel, addig a H. japonica 5,5-5,6-os pH értéket. Fagytűrő képessége kisebb mint a H. nobilisnek, kb. -10 C-fokot bír ki. A termesztők azt javasolják, hogy kertbe kiültetve télire minimálisan egy műanyag dobozzal fedni célszerű, amin a levegő azonban átjárhat.

Úgy tűnik, az elhivatott gyűjtők, akik átporzással új növényfajtákat kívánnak előállítani, inkább üvegházban tartják féltett növényeiket. A H. japonica hibridek virágai rendkívül változatosak mind színben, mind a szirmok számában, a porzók színében, elhelyezkedésében stb.

 


Szólj hozzá te is!

Hozzászólás előtt kérjük, lépj be fiókodba!
Még nincs fiókod? Hozd létre itt!