Leanderek árnyékában

Algeier Wendy, 2019. május 28. | Kertek - emberek

Olykor a rajongásig szeretett növény a mellőzött szerepből küzdi fel magát a szívünkbe. Kisné Heyek Andrea jól emlékszik a pillanatra, amikor rácsodálkozott a nemszeretem növény – a mi esetünkben leander – szépségére. Azóta több mint 80 termetes tövet nevel belőlük 16. kerületi apró kertjében.

- Ha létezik szerelem sokadik látásra, akkor ez az volt, elegyedünk szóba Andreával. A férjem egy nap a nagymamája leandereivel állított be. Mi tagadás, nem fogadtam kitörő örömmel az új lakótársakat. Sőt, még sok idő eltelt, amikor egy locsolás közben rácsodálkoztam, hogy valójában milyen szépek a virágaik. Onnantól kezdve nem volt megállás. A kapubeálló mellett felejtett tövek a terasz ékei lettek, és szép sorban gyűltek mellé a szebbnél szebb virágú fajták, összesen 19-féle: a rózsaszín különféle árnyalatai, vajszín, sárga, csak hófehér nem volt közöttük.

leander

- Hogy sikerült mégis szert tenni rá?

- Magról nevelkedett sok más színváltozathoz hasonlóan. Magamtól soha nem jutott volna eszembe, hogy megpróbáljam elvetni a magját. Jó néhány évvel ezelőtt a szomszédasszonyom – akinek tudtam, hogy csak vajszínű fajtái voltak –, büszkén hozott át egy magról nevelt tőről lecsípett fehér leandervirágot. Ez újabb lökést adott, én is elkezdtem lelkesen szaporítani valamennyit magról. Lassan nem fértünk el a sok növénytől. Néhány évvel ezelőtt el is kellett adnom egy kis teherautónyit közülük. A megmaradt tövek kétharmada saját magszaporításból létrejött fajta. Mára már visszafogtam magam, csak alkalomszerűen szaporítok, mint most például idén tavasszal a kertlátogatóba érkezőknek ajándékba.

 

Andrea kedvence

- Gondolom évek telnek el, mire virágot hoz egy-egy magonc.

- Rendszerint két évig kell várni, mire megjelenik az első virág. Akkor szelektálni kellene, és megválni attól, ami nem hordoz újdonságot, de ez nekem rendszerint nem megy. Engem az is érdekel, hogy milyen a levele, a bokor jellege, szóval tovább nevelem valamennyit. Legkedvesebb fajtám például – amit Andrea kedvencének neveztem el –, egy szokványos rózsaszín virágú változat, de rövid ízközű hajtásaival sűrű, tömött bokrot nevel. Az egyetlen a gyűjteményemből, ami nem szereti a tűző napot, megperzselődnek a levelei, inkább a félárnyékban érzi jól magát, ezért a kertben, a fák közelében kapott helyet.

- A többségüknek viszont nincs kifogása a napos terasz ellen. Teljesen benépesítik a helyet.

- Nekünk már alig marad hely, ez így igaz. A magasak a földön, az aprók az asztalon növekednek. Talán csak ez a jázmin a kakukktojás, mutat Andrea a teraszajtó előtti bokorra. Néhány évvel ezelőtt Olaszországban vettük, olyan jó áron adták, hogy nem tudtuk ott hagyni, pedig alig fértünk el hazafelé a kocsiban tőle, viszont mennyei illatot árasztott.

- Ugyanolyan bánásmódot igényel, mint a leanderek?

- Kicsit mások az igényei, főképp a teleltetést nézve. Amíg a jázmint világos helyen, a lakás használaton kívüli, fűtetlen szobájában teleltetjük, a leanderek a pincébe kerülnek télire, máshol nem is férnének el.

- Nem sínylik meg a hónapokig tartó sötétséget?

- Egyáltalán nem, szinte ugyanúgy vesszük ki őket tavasszal, mint ahogy bevittük ősszel. Ehhez azonban alacsony, 5 C-fok körüli hőmérséklet kell, ami egy fűtetlen pincében megadatik. Teljesen leáll a fejlődésük, ez fontos része annak, hogy egészségesek maradjanak. Az időjárástól függően novemberben behordjuk őket. Figyeljük, hogy mikor mondanak tartós fagyokat. A kora őszi éjszakai enyhe fagyokat átvészelik, de a napközben is kitartó, tartós hideg kárt tenne bennük, különösen a fiatal tövekben.

- Kell őket télen öntözni?

- Összesen háromszor-négyszer, azaz hathetente meglocsolom őket, különben kiszáradnának. Idén télen valószínűleg kimaradt néhány tő az öntözések során, sajnos el is pusztultak tavaszra.

 

A magvetés fortélyai

- Sokan azért nem szeretik a leandert, mert sok kártevője van. Valóban így van?

- Talán szerencsém van, de a leander-pajzstetű évek óta elkerüli a töveket. Felszívódó szerekkel (Actarával) védekezek ellenük, ha szükséges. Az atkák ellen jól bevált a Zoom nevű készítmény, aminek nagy előnye, hogy már egyszeri permetezéssel is hat, nem úgy mint a többi szer. A metszés sem nagy ördöngösség. Rendszerint tavasszal vágom vissza őket, de azt is csak akkor, ha szükséges. Az évek során a magoncok közül igyekeztem dús bokrú, jól elágazódó töveket kiválogatni.

- Meséljen még a magvetés fortélyairól, hiszen nem szokványos szaporítási mód, főképp leandernél.

- A hosszúkás magtokok a bokrokon telelnek, majd tavasszal vetés előtt kipergetem belőlük a pitypangéhoz hasonló, szőrös magvakat. Egy tálka vízben ázva csíráznak. Így egyszerűbb, mint várni, hogy mikor emelkedik ki a földből a növényke. A két-három centis csíranövények aztán cserepekbe kerülnek. Már első évben jókorát nőnek, de virágot csak a kétéves tövek hoznak. Mivel virágban végződik a szár, ott elágazódik a növény. Ha így hagyjuk, törzses fácskát nevelhetünk belőle. Nagyon szeretem ezt a alakot, és nem utolsósorban a helykihasználás szempontjából is előnyös. A többéves töveket egyforma fekete vödrökbe ültetem, az oldalukat az aljuktól 1-2 centire kilyuggatom. Így nincs szükség cserépalátétre, mégis raktároz némi vizet a cserép. Így egységes az összkép a sok növény között, legalábbis ami a növények „lábait” illeti.

- Hogyan öntözi őket?

- Az öntözés számomra egy szertartás. Hordóban langyosítom meg a kútvizet, kannával hordom onnan a tövekhez, alkalmanként mintegy 200 litert. Semmiképp sem csinálnám slaggal, így „személyesebb”, közben van idő megnézni, melyik hogy van, mit szeretne. Hetente egyszer tápoldatot is keverek a vízbe. Meglepően vízigényes növények, de felülről annál kevésbé szeretik a vizet. Tönkre teszi a virágaikat, ezért nyaranta mindig aggódom, ha esőfelhő közelít.

 

A kiszökött trombitafolyondár

Végigmustráljuk a teraszon sorakozó tengernyi leandert. Közben a fekete cica „engedélyével” készítek néhány fotót az asztalon cseperedő magoncokról.

Amíg a teraszon a leanderek a főszereplők, a kertben más növények is szerephez jutnak. Mindjárt az elején a ház körüli lankát borító makulátlan, puha pázsit tűnik fel, ez Imre érdeme, aki át is veszi a szót feleségétől.

- Mintegy 25 évvel ezelőtt, amikor elkezdtük kialakítani a frissen felépült ház körül a kertet, elsőként a pinceásás során felszabadult nagy mennyiségű földdel kellett kezdenünk valamit. Ebből lett ez a lankás domboldal a ház körül. Akkoriban három gyermekünk mellett még két kutya is a család tagja volt, miattuk téglával magasított szegélyt kaptak az ágyások. Ugyancsak téglából épült, és a kerítés felől falat is kapott a kerti tó. Feleségem nagy kedvencei, a páfrányok és az árnyékliliomok sem maradhattak ki. A kerítés mentén ültetett tuják idővel kikerültek, változatosabb cserjéknek adták át a helyet.

- Mégsem látni be a kertbe egyik oldalról sem.

- Az egyik utca felől jól takar a magról kelt vadszőlő, a másik oldalon pedig az utcára ültetett növények is besegítenek a takarásba, mint például a borostyánfa, azaz az akácfára felfutott borostyán. Talán nem szokványos, de mi az utcát is a kertünk részének tekintjük. A villanyoszlopra futó trombitafolyondár eredetileg a kertünk lakója volt, de sarjhajtásaival elképesztő iramban vándorolt, kiszökött az utcára. Ott meghagytuk, a kertben viszont kiirtottuk, mert nem bírtunk vele.

Megtudom, hogy Andrea, a Magyar Leander és Mediterrán Kertbarát Egyesület tagjaként másodmagával könyvet is írt a leanderekről. A képekkel bőven illusztrált magánkiadású könyv nagy sikert aratott, gyorsan elkapkodták a növénybarátok. De a tudás Andrea fejében van, örömmel átadja a hozzá látogató kertbarátoknak.

 


Ez a cikk a Kertbarát Magazin korábbi számában jelent. A kert átogatható, az aktuális időpontokért nézd meg a kertlátogatás tájékoztatóját!

A szerzőről

A Kertbarát Magazin a program indulása óta képes riportokat ad közre a látogatható kertekről. Algeier Wendy, e cikkek szerzőjének saját bevallása szerint munkája egyik legélvezetesebb és legkellemesebb része, amikor egy-egy ilyen kertbe ellátogathat, megismerheti készítőjét, tulajdonosát. A közvetlen hangvételű írások hű képet adnak a kertről, és személyes látogatásra csábítanak.

Köszönjük a szerző hozzájárulását a cikk közléséhez.


Fotók

Hayek Andrea, a kert házigazdája


Szólj hozzá te is!

Hozzászólás előtt kérjük, lépj be fiókodba!
Még nincs fiókod? Hozd létre itt!