Az erdő a karmester

Megyesi Éva, 2019. október 28. | Kertek - emberek

Olvasási idő: kb 8 perc

Esős reggelt követő borongós délelőtt lépünk be a kert kapuján, ahol a család kedvence, Zsömi kutya fogad. A tulajdonosok – keramikus, illetve szoftverfejlesztő házaspár – már húsz éve élnek itt az állandóan változó és megújuló természetközeli környezetben. Az erdő szinte belépett a kertbe, nem is látni, hol kezdődik az egyik, és hol végződik a másik.

erdei természethű látogatható kert

• Miért költöztek Gödöllőre a család korábbi lakhelyéről, Budapestről? – kérdezem a kert megálmodóit, S. Fehér Annát és Steiner Gyulát.

– A férjem és én is a Bükk lábánál nőttünk fel, ahol az erdő a mindennapjaink része volt. A fák beköszöntek az ablakon, és ez egy életre szóló emlék lett. A gyerekkorban elkezdődött természetjárás is a mai napig tart. Ezt az életérzést kerestük, amikor rátaláltunk erre a helyre. Itt az erdő a kert folytatása, húz, fogva tart, mégis a végtelen szabadság érzetét adja.

Mint a mesefilmben

Az eső már elállt, teszünk egy sétát. A páfrányok sokasága élvezi a meleg párát, a sáslilomok még nyílnak a tó mellett, az alsókert növényekkel körbeölelt kis faháza pedig mintha mesefilmből került volna ide.

ligetes hangulatú látogatható kert

• Hogyan jött létre a kert?

– A kialakítás karmestere az erdő volt, a jövevényeket ehhez igazítottuk, kezdi a történetet Anna. Tájba simuló környezetet akartunk létrehozni, ahol az esztétikai élmény mellett az állatok is otthonra találnak. A tavat és a terep adta lehetőségeket kihasználva kis patakot is építettünk hozzá. A tó remek madáritatóvá és fürdőhelylyé vált, szitakötő­légifolyosók keresztezik a légterét. A nyári orgonák és a levendulák csoportos beültetésével sikerült szebb nél szebb lepkéket is idecsalogatni. A férjem ötlete alapján az erdőből behozott odvas, mohás farönkökkel sünök és gyíkok egész serege vert tanyát a sziklakertünkben. Ahogy visszanézünk az alsókertből, a teraszok fölött épült lakóházat a koros fák törzse, lombkoronája és megannyi cserje, évelő rejti. Meghagytuk a több mint fél évszázados fákat, csoportokban évelőket telepítettünk köréjük, amelyek kis szigetekként tagolják a kert belsejét. Olyan növényeket, cserjéket ültettünk, melyek nem különösebben igényesek, mégis „varázsolni” lehet velük. Fontos szempont volt még, hogy a kertünk soha ne „aludjon”, ezt a növények színével, alakjával, a virágok nyílási idejének különbözőségével értük el.

Tájba illő terep 

Alig látok örökzöldet a növények között. Ha az „erdő szele” megcsapja az embert, az felejthetetlen. Annak illata állandó, évszakonkénti és napszakonkénti változása nagy élmény, ami után már nem vágyunk az örökzöldek állandóságára. A kert legalsó és legmagasabb pontja között közel tizenkét méter a szintkülönbség, a terep kialakítása, a teraszok, rézsűk alakja a családfő ügyességét dicséri.

 

kerti képzőművész kerámia dísztárgy egy látogatható kertben

– Azt szoktam mondani – veszi át a szót Steiner Gyula –, hogy a tortát én készítem, a feleségem pedig a díszítést. Így volt ez a ház építésénél és a kert átalakításánál is. A telek elvadult, teraszos művelésű szőlőskert volt két­három méteres teraszokkal szabdalva. Ebből kellett átlátható, tájba illő terepet formázni és megálmodni olyan helyeket, mint a ház, az autóbeálló, a domboldalba vájt pince, a tó, a sziklakert, a kis zöldséges­ és a gyümölcsöskert. Mindezt úgy, hogy lehetőleg ne bántsuk a meglévő értékes növényeket. Azt akartam, hogy a kert részei már a terep kialakításban kínáljanak valami izgalmat, amit a növények majd megkoronáznak. A megvalósításban nap mint nap részt vettem. Mára a munkám egyszerűbb, az én feladatom a gyep ápolása. Az íves gyep összeköti, egybentartja a növényszigeteket.

• Vannak kedvenc növényeik?

– Szenvedélyes növénygyűjtő vagyok, mondja a ház asszonya. Éppúgy elérzékenyülök a pipacsmező láttán, mint egy botanikai ritkaságon. Kedvenceim az alpesi virágok, a kőtörőfüvek teljes nemzetsége, az erikák, a havasi gyopárok. A nálunk honos erdei szellőrózsát, az illatos gólyaorrt, a hunyort, a tollbugákat is kedvelem, kecses, törékeny ágrendszerükkel, hosszan nyíló virágaikkal ők a kertünk balerinái. De ugyanígy lázba hoznak árnyékos kertem vitézei, a karakteres páfrányok, köztük a karéjos vese­, erdei­, vagy gímpáfrány. Tavacskánk környezetének növényeit is szeretem, élükön a kínai hamuvirággal, a törpeíriszekkel, a tóban ágaskodó vízilófarkkal, és a tavirózsákkal. Persze a sor még messze nem teljes.

• Van olyan kertrészlet, amit különösen kedvel?

– Sikerült régen dédelgetett álmomat, a meditatív kertet megvalósítanom; fél évszázados fenyők és két diófa keretezik, égboltként borulnak az alatta élő növények fölé. Olyan szakrális tér kelekezett így, amelybe a japánkert elemeit és növényeit ültettem be, és a kerámiáimat is sikerült elhelyeznem. Ide szoktam kiülni, és csak figyelem a tárgyak és növények együttesének harmóniáját, a rajtuk megcsillanó fények és a színek játékát. Itt feltöltődöm, és nekikészülök a soron következő munkámnak.

árnyéki évelők egy természethű, tájképi kertben

Édes a pihenés 

Talán még a gondolkodásunkat, a világhoz való viszonyunkat is megváltoztatja a kert?

– Úgy van. Megtanultunk befelé figyelni, ha kell, elcsendesedni, gondoskodni és persze felelősséget vállalni a kertért, a benne élő növényekért és állatokért. A téli madáretetés, a növények metszegetése, a trágyázás és a gyomlálás, a növények kordában tartása sok munka és elfoglaltság, de utána szó szerint édes a pihenés.

• A fiuk is segít a munkákban?

– Andris még csak nyolcéves, ő inkább játszani szeret. Első útja általában a tóhoz vezet, nagyon izgatja a benne zajló élet. Tavasszal, amikor megpillantotta a kis ebihalakat, azonnal elmesélte az iskolatársainak, és szemléltetésképpen még vitt is belőlük egy üvegben, hogy teljes legyen az értekezés.

• Terveznek még átalakítást?

– A kertet sosem lehet befejezni, a növények néha egymás kárára is változnak, fejlődnek. Rendet kell közöttük tartani, átültetni, ritkítani, pótolni kell őket. Az alapelképzelésen már nem változtatunk, továbbra is az erdő a karmester.

 


Kapcsolódó programok

Erdő ölelésében


Ez a cikk a Kertbarát Magazin korábbi számában jelent. 

A szerzőről

Megyesi Éva, kerttervező, újságíró. Az írás korábban a Kertbarát Magazinban jelent meg, amely a program indulása óta képes riportokat ad közre a látogatható kertekről. Köszönjük a szerző hozzájárulását a cikk közléséhez.


Fotók

A fotókat a kert tulajdonosa S. Fehér Anna készítette.


Szólj hozzá te is!

Hozzászólás előtt kérjük, lépj be fiókodba!
Még nincs fiókod? Hozd létre itt!