Szomorunak lenni maga a földi boldogság…

Sándor Edit, 2020. január 13. | Kertek - emberek

Olvasási idő: kb 3 perc

Szomorunak lenni maga a földi boldogság… Mielőtt a kedves Olvasó azt hinné, hogy - amúgy magyar szakos tanári végzettséggel és gyakorlattal - nem tudok helyesen írni, rögtön eloszlatom ezt a feltételezést. A címben szereplő állapot azé a Szomoru Miklósé, aki szinte két kezével, mintegy öt év alatt a semmiből alkotott egy földi paradicsomot a Pilis tövében található kertjében.

Hiszek abban, hogy mindennek ideje és oka van. Nyár elején a legnagyobb közösségi oldalon hozta elém a (nem létező!) véletlen azokat a képsorokat, amelyek Miklós kertjéről készültek, és éppen nyitott kertlátogatásra invitáltak. Nem igazán van időm efféle programokra, de szeptemberben - előnévnapi ajándékként - megleptem magam egy ilyen lehetőséggel. A jeles alkalomig gyakorta követtem kertjéről szóló közösségi oldalán a házigazda gondolatait, kertápolási tanácsait és az éppen virágba boruló növényeiről készített csodás fotóit. Már a képek alapján elbűvölt ez a buja, sokszínű, mégis rendezett és (jól láthatóan) tudatosan megépített kis földi éden. Viszont 3D-ben átélni ugyanezt… Nos, ez számomra felért egy kisebbfajta varázslattal!

Már az előkertben úgy éreztem magam, mint aki egy régóta megszervezett randevúra érkezik, de még picit várnia kell partnerére, aki - őszi, úri-angol felöltőjét felvéve - csúcsformájában akarja köszönteni látogatóját. Izgatottan vártam személyesen felfedezni a kert azon rejtett kis zugait és részleteit is, amelyekben képekről már gyönyörködhettem. Aztán a kaputól vezető bájosan romantikus, kacskaringós kis sétányon át - melyet barátságosan meghajló, vendéget köszöntő „előszobanövények" szegélyeznek -, a Kertész kedves vezetése mellett beléptem a kert hatalmas NAPPALIjába.

virágteger a kertész kertjében pilisben

Az itt elém táruló látvány, a csodás panoráma, a már érett őszi hangulatban pompázó színek, a gazdag növényválaszték, valamint az ízléses elrendezés rádöbbentett: innen nincs többé menekvés. Szerelmes vagyok ebbe a kertbe! Nem bírtam magam visszafogni. Meg kellett simogatnom az élénkzöld, puha, bársonyos pázsitot. Ha éppen nem lettünk volna közel 30-an a kertben, én bizony magamtól lefeküdtem volna a fűre! Utoljára kislány koromban éreztem magam ugyanolyan felszabadultan, mint most, ebben a kertben. Gyermeki ártatlansággal csodálkoztam rá a természet egyszerű, mégis színes és káprázatos választékára, a színek és formák gazdagságára. A fák és cserjék tiszteletet követelő ölelésében újra felfedezhettem a természet adta nyugalmat és békét. A háttérben lévő panoráma pedig a végtelen szabadság és önfeledt szárnyalás érzetét keltette bennem. Milyen boldogok lehetnek azok a kis bogarak, rovarok, a jelen lévő lepkék (imádom a lepkéket!), akik nap mint nap itt szálldoshatnak virágról virágra, beporozván magukat a növények kelyheiből rájuk ragadt mennyei mannával!

Én a kertépítésben és a növények ismeretében laikus, mondhatni műkedvelő vagyok. Ennek kiértékelését éppen ezért meghagyom a szakértőknek. De ez a kert olyan lelkületű gazdát sejtet nekem, aki bizonyára átment már sok csalódáson, számos kudarcon és lelki pofonon. Valószínűleg ebben a kertben építette magát és a korábban lerombolt céljait újjá, erőssé. Szomoru Miklós valamit nagyon tud…Pl. visszaadni az elmének az értelmet, a testnek az életet és az egészséges áramlatot, a léleknek pedig a boldogság, a hit és a végtelen szabadság érzetét. Kertművészként megfestette az édeni állapotot, ahol az ecset az ő két csupasz keze, a vászon pedig a Pilis mennyei energiája és földi levetülése volt.

Azon a szombat délelőttön minden érzékszervem újjáéledt ebben a pilisszentkereszti kertben. Hazafelé tartva sokáig azon töprengtem: vajon a kert létezne-e Miklós nélkül, vagy Miklós tudna-e élni a kertje nélkül? Ma már biztos vagyok abban, hogy a válasz: NEM! Úgy érzem, igazából ők egy TEST és egy LÉLEK. Együtt lélegeznek, együtt fejlődnek, együtt boldogok és együtt SZOMORUak.

Ez az angol díszkert is kiváló bizonyíték arra, hogy ha van egy konkrét célunk, hiszünk benne és kitartóan, lépésről lépésre cselekszünk érte, akkor az álmok igenis megvalósíthatóak. Szomoru Miklós nagyot álmodott, és végül csodát alkotott. Egy olyan földi csodát, ahol reggelente bármelyikőnk szívesen elkortyolgatná a kávéját. Mindeközben pedig talán az jutna eszünkbe: milyen jó is itt, a Földön élni! Csak hinnünk kell benne, hogy bármit megvalósíthatunk... Ki egy kertet, ki egy eszmét, ki egy bármilyen apró dolgot, amivel hozzá tudott tenni valamit a nagy egészhez. Amivel teljes, elégedett és egyensúlyban lévő ÉLETet teremtett magának. Mert nem csak Szomorunak lenni jó, de mindnyájunknak megadatott a földi boldogság elérésének lehetősége. Hiszen a CSODA bennünk van… 


Kapcsolódó programok

A kertész kertje


Szöveg: Sándor Edit

Fotók: Szomoru Miklos


Szólj hozzá te is!

Hozzászólás előtt kérjük, lépj be fiókodba!
Még nincs fiókod? Hozd létre itt!

  • Frekot Erika

    2020. január 19., 14:59 | Frekot Erika #1

    Kalapot le! A blogbejegyzés önálló irodalmi szövegnek is kiváló! Szemléletes, személyes, szines (hogy ne hagyjam ki az alliteráció lehetőségét). Köszönöm az élményt, amelyen így részt tudtam venni, pedig magam nem jártam ott.