Ezer írisz kertje

Algeier Wendy, 2018. január 4. | Kertek - emberek

Mözs kicsiny település Tolna megyében. Csendes faluszéli utcába vezet az utunk. Nem is sejteni, hogy a jellegzetes vidéki házak között ritkaságszámba menő kert bújik meg.

– Nem tartják csodabogaraknak önöket a falubeliek, hogy ekkora földterületet díszkertre „pazarolnak”?


– Dehogynem – kezd mesélésbe Merczel György. Szerencsére a kevés rosszalló megnyilvánulás mellett többségében jóindulattal találkozunk. Sőt, már az önkormányzat is mellénk állt, hiszen a kert egy részét épp a felszámolás veszélye fenyegeti, ugyanis a nagyobb része nem saját, hanem kölcsönkapott földön született. Csupán 350 négyszögöl a miénk belőle, a többi, csaknem hatszor akkora részt csak művelésre kaptuk a szomszédainktól. Az egyik ilyen földdarabon van a kertünk talán legszebb része, a három tóból álló tórendszer és a sziklakert. Lehet, hogy vissza kell adnunk, fatelep létesülne a helyén

Mind többen látják – és tényleg látják, hiszen az utcáról is jól látható saroktelek –, hogy ezt nem lenne szabad elkótyavetyélni. A helybéli nyugdíjasok közül sokan bejönnek eltölteni egy kis időt, feltöltődni, veszi át a szót Ildikó, a felesége. Bár fél órára terveznek, két óránál előbb soha nem „végzünk” a gyönyörködéssel, mert annyi a látnivaló a 7000 négyzetméteren. 


– Gondolom, az együtt töltött évek alatt mindketten a növények „bolondjaivá” váltak. Melyikük kezdte a gyűjtőmunkát?

– Egyértelműen én voltam – mondja György. A budapesti kertészeti főiskolán tanultam, de nem volt bátorságom dísznövényszakra  jelentkezni – pedig nagyon érdekelt a kerttervezés –, így zöldségkertész lett belőlem. Gyerekkoromban közel laktam az erdőhöz, sok időmet töltöttem ott. Aztán a főiskola után Mözsre kerültem zöldségtermesztési gyakorlatra, és itt ragadtam, helyesebben mondva itt ragadtunk a feleségemmel. Négy évvel később, 1976-ban megvettük a tszhez közeli házhelyet, és ideköltöztünk.

Kukoricaföld volt akkor még ezen a helyen, de mire fölépült a ház, és beköltöztünk, már a kert is kész volt, gyümölcsfákkal, szőlővel, veteményeskerttel. Akkoriban ez nélkülözhetetlen volt, muszáj volt önellátásra berendezkedni, hiszen nem lehetett olyan egyszerűen  beszerezni a zöldséget, gyümölcsöt, mint ma. Az első dísznövények a környékbeli erdőkből származtak, mint például a májvirág, vagy a ma már tengernyi felületet beborító téltemető. Kora tavasszal sárga virágszőnyeggé változik a fák alatti rész. Mindig csak egy-egy tövet csentem haza, nem tettem kárt a természetben. Ami nem vált be közülük, azzal nem kísérleteztem tovább.

Közben sétára indulunk a kertbe. A téltemető-virágpompáról már lemaradtunk, de kárpótolnak a törpe nőszirmok, a hunyorok, a korai nárciszok és tulipánok. A ház előtt jókora, fává lett som ontja apró, sárga virágait. A másik, nemrég elpusztult fa meghagyott törzsére tarka levelű borostyán tekeredik, szinte karvastagságú a töve.

– Ahogy felnőttek a gyerekeink, kivágtuk a fákat, már csak kettő van belőlük: egy cseresznye- és egy diófa. Szép lassan a dísznövények vették át az uralmat, épp egy sásliliom volt, amit az elsők között kaptam. Ma már 350-400-féle él belőle a kertben, ami természetesen meg sem közelíti a kereskedelemben föllelhető fajtaválasztékot. Valójában az íriszek kiegészítésére kezdtem a gyűjtésükbe, ezek ketten ugyanis nagyon jól kiegészítik egymást. Négy-öt évenként át kell ültetni őket, különösen az íriszeket, különben beöregednek, elfelejtenek virágozni, talajuntság alakul ki. Olyankor a szó szoros értelmében helyet cserél a két növény. 

– Ezek szerint az íriszek régről a kedvencei.


– Legalább 30 éve lehetett, amikor Alsótekeresen jártunk növénybeszerző úton, és megláttam a kínálatban az íriszeket. Semmit nem tudtam róluk, gondoltam, teszek egy próbát. Mind a 16-féléből vettünk egyet. Így indult, aztán nem volt megállás. A Kertészet és Szőlészet hetilapban fedeztem föl Ozoráról Papp György hirdetését, aki ugyancsak írisztöveket kínált. Kiskunhalasról, Nyírszőlősről is érkeztek növények, katalógusokból is szoktam rendelni.


– Hogy lehet ennyi fajtát megbízhatóan elkülöníteni?


– Nehezen – nevet vendéglátónk, és már mutatja is az apró gyöngybetűkkel írt fajtalistát, mellette a beszerzésük dátumával, a kertben elfoglalt helyükkel, kézi vázlattal, a róluk készült kép számaival.

Ez csak alátámasztja azt a nem mindennapi alaposságot, amit a család webalbumának végigböngészésekor  tapasztaltam. A hatalmas gyűjteményben, végignézése többórás elfoglaltság, szinte mindegyik fajtáról találunk képet.

– Gyuri fényképez – mondja Ildikó –, az utómunkálatokat pedig én vállalom magamra: megvágom, fölcímkézem és feltöltöm a képeket a webalbumba.

Nyírfacsoportos kertrészen át vezet az út a nagy íriszgyűjteményhez. A fák alatt mohával „puhított” pázsit, körülötte cserjék: illatos lonc, kikeleti bangita, ritka kerti „csemegének” számító sárgacserje (Zanthoxylum), vagy a természetben is ritkaságszámba menő szúrós csodabogyó bukkan fel. A talajt szinte mindenütt fedi valami.

– Nem szeretem látni a csupasz talajt, hamar kiszárad, gazosodik, mondja György. Tudatosan törekedtem arra, hogy mindenütt fedje valami: sokfelé nő illatos gólyaorr, pajzsika, borostyán, árnyékliliomok, mintegy 30-féle, vagy a foltos árvacsalán sokféle természetes színváltozata. Ahol mégis kilátszik a föld, ott meghagyom a lehullott lombot, vagy ágnyesedéket terítek. Egyedül az íriszeknél nem tehetem ezt meg, hiszen azok nem szeretik a társnövényeket. Ott rendszeresen kell gyomlálni. Talán ez az egyetlen, amit nem szeretek bennük: kapálni is nehéz a tövek körül, ráadásul a levelük sem igazán szép.


– Milyen tanácsokkal látná el azokat, akik most telepítenének íriszt a kertjükbe?


– Mindenképpen úgy ültessük, hogy a gyöktörzs fele a talajfelszín fölött maradjon. A kötött, agyagos talajok kivételével bárhol megél, még homoktalajon is, bár ott nagyobb figyelmet kell fordítani a tápanyagutánpótlásra és rendszeresen kell öntözni. Érdemes 60 x 40 centiméteres térállásba ültetni, hogy ápoláskor jól tudjunk mozogni a tövek között. Ha aszályos a tavasz, akkor a virágzás előtt egy hónappal, azaz áprilisban megöntözöm a töveket. Május 10-étől számíthatunk a virágzásukra. Az egyes virágok rövid életűek, de egy száron sok fejlődik belőlük. Én le szoktam szedni az elnyíltakat, mert úgy igazán szép az állomány. Amikor az egész tő elvirágzott, visszavágom a szárakat. A szaporítás, átültetés ideje is akkor jön el, de valójában márciustól novemberig bármikorra beütemezhetjük. A leveleket a felére visszavágom, a megpuhult, fertőzött gyöktörzseket késsel kivágom, és a visszamaradt egészséges részt beöntözöm réztartalmú szerrel, ami a baktériumos betegségek és a botrítisz ellen véd. A kártevőkkel is meggyűlhet a bajunk: íriszlégy támadhatja meg a bimbókat, nekem is gondot okoznak az utóbbi években, de nem permetezek ellenük, inkább leszedem a nyüves, elhalt bimbókat. Hasonlóan gyakori a földibolha és a fonálféreg, ami szerencsére nálunk még nem jelent meg. 

Vendéglátónk a séta végére tartogatja a kert legmegkapóbb részét, a domboldalba épült sziklakertet, alatta a három részre tagolódó tóval. 

– Örülök, hogy természetes dombnak látszik, valójában azonban mindenféle törmelék „hozta létre”. Ahol tudtam, termőréteggel takartam, a közeli útépítésnél kimaradt sziklákkal támogattam meg, és sziklakerti növényekkel ültettem be. A tó is kényszerűségből tagolódik több részre, egy nagyot akartam, a fólia méretéből azonban csak kicsire futotta. Hát legyen akkor több kisebb, gondoltam. Nyáron tavirózsák virulnak bennük.

Nem kétséges, hogy ezeket az egyszerű ötleteket szívesen hallgatják majd  kertlátogatóba érkező vendégek.


Ez a cikk a Kertbarát Magazin 2014 évfolyamában jelent. Úgy gondoljuk, hogy még most is kellemes és hasznos olvasmány, hiszen a kert jelenleg is látogatható. A kert programját a 1000 írisz kertje cím alatt találod. Köszönjük a szerző hozzájárulását a cikk közléséhez.

A szerzőről

A Kertbarát Magazin a program indulása óta képes riportokat ad közre a látogatható kertekről. Algeier Wendy, a lap szekesztője, e cikkek szerzője saját bevallása szerint munkája egyik legélvezetesebb és kellemesebb része, amikor egy-egy ilyen kertbe ellátogathat, megismerheti készítőjét, tulajdonosát. A közvetlen hangvételű írások hű képet adnak a kertről, és esetleg személyes látogatásra csábítanak.

Kapcsolódó galéria


Szólj hozzá te is!

Hozzászólás előtt kérjük, lépj be fiókodba!
Még nincs fiókod? Hozd létre itt!