Vadvirágok a díszkertben - Hunyor

Bese Erzsébet, 2018. január 18. | Növényeinkről

Bevezető

Kerti növényeink eredeti változata mind vadvirág volt, de aztán jöttek a növénykedvelők és a nemesítők. Mára van, hogy alig ismerünk rá a természetben található alapfajra.

Jól van ez így! Miért ne lehetnének óriási virágú, szép színes, kényes növényeink?

Gyakran egyes vadvirágok maguktól megjelennek a kertünkben, persze a szél, a madarak segítségével. Aztán rajtunk múlik, meghagyjuk-e vagy sem. Egyre szaporodik azoknak a kerttulajdonosoknak a száma, akik szeretik a kertjükben a vadvirágokat. Ezek sokkal kevésbé kényesek, több mindent elviselnek, hiszen különben nem maradtak volna életben a szabad környezetben. Változó éghajlati viszonyaink között ezért is növekszik a jelentőségük.

A következőkben olyan vadvirágokat mutatok be, amelyek közül legalább néhány majdnem mindannyiunk kertjében megtalálható vagy eredeti vad formájában, vagy valamilyen hibrid formában.


A hunyor (Helleborus)

A hunyor egyes fajai és fajtái már karácsonykor is nyílnak. Kb. 20-30 faja ismert, amelyek a Balkán-félszigettől a Kaukázusig terjedő területen élnek. Több örökzöld közülük, de vannak lombhullatók is. Hazánkban három faj fordul elő természetes környezetben, mindhárom védett.

A három Magyarországon őshonos faj elterjedése a

  1. a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) az Északi-középhegységben,
  2. a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) a Dunántúli-középhegységben, valamint a Nyugat-Dunántúlon és a Dél-Dunántúl nyugati felén él,
  3. az illatos hunyort (Helleborus odorus) a Dél-Dunántúl keleti részén találjuk.

Más forrás szerint a hazai három faj a

  1. H. foetidus (büdös)
  2. H. viridis (zöld) és
  3. H. odorus (illatos).

Leveleik fényesek, tenyeresen összetettek, színük világoszöldtől sötétzöldig változik fajtától függően. A növény 30-60 cm magas, laza bokros formájú, a virágnyílás januártól márciusig tarthat. A virág sugaras szimmetriájú, a szirmok tulajdonképpen megnövekedett csészelevelek, kanál- vagy tölcsér alakú mézfejtőkké alakultak. A virágok rózsaszín, fehér, zöldes, lila színűek, bókoló szirmúak, hosszú sárga porzókkal. Elsősorban a félárnyékos, árnyékos részeket szeretik, az üde, humuszos talajt. Valamennyi hunyor minden része mérgező; de egyesek, mint például a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) gyógyhatásúak is.


Kertjeinkben leggyakrabban az Alpokban őshonos fekete hunyorral (Helleborus niger) találkozhatunk. Talán azért is, mert leginkább a mészköves talajt kedveli.

Decembertől márciusig hozza nagy fehér virágait, amelyek a más hunyoroktól eltérően nem bókoló állásúak. A fekete hunyor név nem a virágra, hanem fekete színű gyökerekre utal. Hazánkban ez az egyik legkorábban és leghosszabban virágzó faj. Szirmai mézfejtővé alakult csészelevelek, amelyek eleinte zöldes-fehérek, fehérek, később rózsaszínű, majd piros árnyalatúvá válnak. A magházak is nagyon szépek! Általában árnyékos, félárnyékos környezetet javasolnak az ültetéshez, viszont nálam tűző napon is évek óta szépen gyarapodik, igaz kap néha vizet nyáron a körülötte lévő virágok miatt.

„A teljes növény mérgező (Bufadienolidok, glikozidok, veratrin és prtoanemonin), ezért ne is kísérletezzünk házi felhasználásával! A mérgezés tünetei: zavaros beszéd, depresszió, hasi tünetek, hasmenés. Ezt a tulajdonságát állítólag az athéniak használták fel arra, hogy elfoglalják Kirrhát 590-ben. A görög sereg vezére, Szólón rendelte el a várost ivóvízzel ellátó Pleisztosz folyó fekete hunyorral szennyezésével, amely megbetegítette a védőket, így a görögök elfoglalhatták a várost. Nyugodtan állíthatjuk ez volt az egyik első vegyi fegyver a történelem során.”

Forrás: http://mult-kor.hu

Kubinyi Ágoston (művelődésszervező, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója. a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke) az 1842-ben megjelent „Mérges növények” c. művében a következőket írta a fekete hunyorról:

„E növény, melly a csípős, kábító mérgek közé tartozik, kivált gyökerében veszedelmes, éles méreggel bír. Belsőleg véve nagy hasmenést, görcsöket, hányást, gyuladást, rángatózást, halált is okoz.”

A fekete hunyor kerti nevelése során az elnyílt virágokból fejlődő magok a növény körül szétszóródnak, és ha nem bolygatjuk a területet (nem kapálunk), nyár elejére számos kis növényke fejlődik ki. Ezeket felszedve és cserepezve 2-3 év alatt virágzó növény nevelhető belőlük. Ugyanakkor a maggyűjtés és edénybe vetés nálam nem hoz eredményt. Időnként a hunyoron betegség tünetei mutatkoznak. Ez általában gombás megbetegedés következménye.

Angliában karácsonyi rózsának nevezik (és lényegesen népszerűbb mint itthon), ugyanis egy mítosz szerint egy szegény pásztor utazott Betlehembe, hogy jelen lehessen Jézus születésénél, de nem tudott ajándékot vinni. Efölötti bánatában hullajtott könnyei a földre hulltak, és ahogy földet értek, nyomukban gyönyörű, fehér, rózsaszerű virágok nyíltak ki. A pásztor ezeket a virágokat vitte magával Jézus köszöntésére.

Néhány kertben találkoztam büdös hunyorral (H. foetidus) és zöld hunyorral (H. viridis), de nem nevezhető elterjedtnek a díszkerti tartásuk, talán beszerzésük nehézsége miatt. Ezzel szemben jelentősen szaporodik a hibrid fajok száma, amelyeket ezek termesztésére szakosodott kertészek nevelik, külföldről beszerzett alapanyagokból. A hibridek általában dupla-tripla szirmúak, nagy virágúak és élénk színűek.

Az Alcsúti Arborétumban nagy fák árnyékában óriási területeken lazán elszaporodott állapotot láthatunk. Itt a hóvirág előtt nyílnak kora tavasszal.

Fotók jegyzése:

  1. kép: a magház
  2. kép: Alcsút
  3. kép: Hibrid-1
  4. kép: fekete hunyor
  5. kép: hibrid-2
  6. kép: hibrid-3
  7. kép: hibrid-4
  8. kép: beteg hunyor

A szerzőről

Amatőr kertészként romantikára hajló szívem az angol kert stílusa felé vonz. Józan eszem (mérnök és környezetvédő mivoltom) a jelenben elkezdődött és várhatóan a jövőben is folytatódó éghajlatváltozás kedvezőtlen következményeire tekintettel, valami más felé hajt. Mi lenne ez? Van-e neve ennek a stílusnak? Nincs.

Számos olyan növényem van, amik eleve préri jellegű övezetből származnak, és erősen vonzódok a hazai vadvirágok felé. Sok vadvirágom nemesítés nélküli, eredeti állapotában van a kertemben és vannak persze olyanok, amelyek már átmentek némi változáson a sok-sok évi kertben eltöltött időnek köszönhetően. A hazai növények szívósabbak, edzettebbek, jobban viselik az időjárás viszontagságait.

Lényege, hogy árnyékot teremtsek, megpróbálva visszatartani a vizet a talajban, megtörni a szél útját. Igazodva a talaj minőségéhez nem próbálok olyan növényeket telepíteni, amik savanyú talajt és párás környezetet igényelnek. A Kárpát-medence alján, a nagyváros amúgy is melegítő bugyrában a kertésznek kell igazodnia az adott feltételekhez.

Kapcsolódó galéria


Szólj hozzá te is!

Hozzászólás előtt kérjük, lépj be fiókodba!
Még nincs fiókod? Hozd létre itt!