A legszebb álom I.

Jakab Zoltán Csaba, 2018. február 24. | Kerti ötletek

Bevezető

Az ember és a természet kapcsolatának legszebb formáját a kert tükrözi. Kezdettől fogva a kerttervezés legmagasabb célja megteremteni a legtökéletesebb, legbensőségesebb környezetet – a földi Paradicsomot, vagyis az ember és a természet eszményi viszonyának látomását egy háromdimenziós térben. Egy tökéletlen világban e kert a tökéletes környezet káprázatát nyújtja, rávilágítva arra is, milyen lehet a világ, ha benne egyensúlyra találnak, összhangba rendeződnek a teremtő erők. Az ember egyik legszebb álma ölt testet a japánkertben.


edenpont_blog_japanesegardens

Az embereket világszerte elbűvölik a japánkertek,

mert kifejező erejük oly nagy, hogy hatására felelevenedik belső, rejtett világunk. A váratlan szembesülés első élményei megmagyarázhatatlan érzéseket kelthetnek, akár kizökkenthetnek hétköznapi gondolkodásunkból is. Ami élővé teszi ezt a teljesebb valóságot épp az a rend és erő, mely az élet törékeny formavilágán keresztül a legteljesebb esztétikai élménnyel párosul. Ez a látvány nem akar feltétlenül elkápráztatni, de ha áldozatul esünk a finoman megkomponált „életleheletnek”, a káprázatból felocsúdva sem érzünk csalódást. A magyarázat abban rejlik, hogy soha nem veszíti el kapcsolatát a hétköznapokkal, sőt, talán ez lesz legnagyobb erénye: a hétköznapokba is beemeli az idillt.

A japánkertek nem csupán egyszerű kertészkedés eredményei, hanem valódi művészi alkotások. Szerzői a költőkkel vetekednek, azzal a különbséggel, hogy költeményeikhez a természet elemeit használják: köveket, mohát, vizet, fákat, néhány virágot. Ekképpen érik el egy szűkre szabott térben, hogy a világi nyüzsgéstől megzavart lélek nyugalomra találjon.

edenpont_blog_japanesegardens1

Az egyedi hangulatú japánkert-kompozíciók nem puszta utánzásai a természetnek, hanem az alkotóképzelet élő képei. Ahhoz, hogy kifejezőerejük elérje a teljességet, hosszú időre és következetes erőfeszítésre volt szükség. Művésznemzedékek sora törekedett arra, hogy megragadja a szépség eredeti mércéjét, a megnyilvánuló életérzés rejtett forrását; mindenekelőtt az egyszerűséget, a sugalmazás művészetét a látás kizárólagos hatalmával szemben, a tompított színeket a hivalkodó látvány helyett. Felfedezték az aszimmetrikus megoldások egyensúlyát, és kutatták az idő patináját; azt a leheletfinom nosztalgiát, mely életüket áthatotta.

A gyöngéd szomorúság, mely ebből a különleges, mélabús romantikából táplálkozott, állandóan emlékeztetett a természet ciklusaira, az élet és halál váltakozására. Szoami a 16. században élt zen szerzetes, festő, kertépítő és esztéta szerint a kertművész feladata „megragadni az egyszerű dolgokban a természet titkait és valódi lényegét”. Aki vállalkozott a természet titkainak kifürkészésére, az mestere, művésze kellett legyen a kőnek, a víznek, a növénynek. Ekképpen tudott kis tavacska végtelen tengerré, mohával borított szikla tekintélyes heggyé változni.

 

A japánkertek korai építészei kínai festményekből, rajzokból merítettek ihletet;

néhány vonással megragadták a bambusz lényegét, egy szilvafa vagy hegyi táj lenyűgözően tiszta valóságát. E páratlan szépségű képekben a tér arányait tanulmányozták, a fény és az árnyék játékát, a kép belső erőterét, lendületét. A kertművész úgy viszonyult a lezárt térhez, mint a festő a fehér laphoz. Ahogy a festő több száz vázlatot készített alkotásához, a kertművész is éveken át szemlélte a természeti jelenségeket. Lépésről lépésre haladt, mindenben a tökéletesség mércéjét kereste. Behatolt a természeti erők titokzatos világába, érzékelte az egyensúlyt és a harmóniát. Fákat és cserjéket ültetett; tanulmányozta a kövek formáit és méreteit; figyelte a vízfelületek játékát, mozgásuk törvényszerűségét, a forrás felbukkanását, a patak csörgedezését, a tó keletkezését; a szél simogatását, mely érzékszerveit borzolta; megnyílt a napfénynek, vagy a hold sejtelmes sugallatára befelé tekintett. Majd a látvány-elemeket összerakta tudatában, gondosan figyelve, hogy a megépülő kert minél jobban kifejezze a boldogság, vagy az ember és a természet összetartozásának gondolatát.


A szerzőről

Jakab Zoltán Csaba japánkert tervező

"Szaktudásának elismeréseként 2008-ban felkérték, hogy főállású kertészként dolgozzon, s nem is akárhol, hanem őfelsége II. Erzsébet angol királynő budapesti nagykövetségén. A brit követség alkalmazottjaként nem kisebb feladat hárult rá, mint fél hektár angolkert gondozása. A feladat nem volt nagyon idegen számára, hiszen a két kerttípusnak közös jellemzője a növények tájképi, természetszerű ültetési módja. Jakab Zoltán Csaba megpróbált bevinni japánkerti elemeket a brit követség kertjébe, s elmondása szerint ez sikerült is."

A szerző kertje látogatható: Zen tündérkert


A négy fejezetből álló blogsorozat. 1. rész

Kapcsolódó galéria


Szólj hozzá te is!

Hozzászólás előtt kérjük, lépj be fiókodba!
Még nincs fiókod? Hozd létre itt!