Mediterrán Víziváros

Megyesi Éva, 2018. július 27. | Kertek - emberek

Ahogy elhagyjuk a Batthyány teret, és a Víziváros évszázadok koptatta utcakövein elindulunk a Budai várnegyed irányába, mind különösebb hangulat kerít hatalmába. A város zaja elhalkul, lassan a napsütésé és a történelemé lesz a főszerep. Közben megérkezünk a Rügy utcába, ahol nem is kell keresnünk azt a társasházat, amelynek kertjét a Kertnézőben mozgalom szeptemberben nyitja meg az érdeklődők előtt. Terebélyes fügebokor, pálmaliliom, valódi ciprus fogad bennünket.

edenpont nyitott kert

A kertbe lépve először a kiültetett olajfákon (Olea europaea) és a kőfalat több méter magasan befutó bimbós golgotavirágon (Passiflora sp.) akad meg a szemem.

– A budapesti átlagnál itt mindig hat-hét fokkal melegebb van, kapom a magyarázatot a kert ötletgazdájától, Sándor Krisztián festőművésztől. Mínusz 13,5 oC volt eddig a leghidegebb a kertben akkor, amikor máshol már mínusz 20 oC körül járt.

• Valóban takarás nélkül élnek itt a növények?

– Igen, ez fontos elv, öt éve nem takarunk semmit. Előtte még esernyőket tettem ki a téli csapadék ellen, mert olvastam, hogy fontos ez a védelem. Tavaly télen a murvafürt (Bougainvillea glabra) elfagyott, és a lószőrpálma (Chamaerops humilis) közül is csak a legidősebb és a legfiatalabb maradt meg. Szerintem nem korfüggő a fagyérzékenység. Például a Máltáról hozott lószőrpálmamagokból kelt növények mind elpusztultak, a Barcelonában szedett magok magoncai viszont életben maradtak.

• Melyik volt az első mediterrán növény, amelyet telepített?

– Egy fügefa, amelyet már ki is vágtunk, mert túlságosan megnőtt. Folyamatosan változik a kert. Először nem az volt a cél, hogy szép legyen, inkább kísérletezni szerettem volna. Kezdetben nem foglalkozhattam a teljes kerttel, mert a hagyomány megszabta, melyik kertrész melyik épülethez „tartozik”. Mindenki munkának tekintette a gyomlálást, a rendrakást, a söprögetést és az öntözést, nem az élvezetet látták a kertben.

edenpont mediterran nyitott kert

Három-négy méteres kenderpálmák (Trachycarpus fortunei) között sétálva meséli vendéglátónk, hogy kezdetben mennyire nem volt tapasztalata a mediterrán növények gondozása terén. Úgy látja, kevés a használható szakmai tanács is ebben a témában. Csak arról lehet olvasni, hogyan tekerjük be őket télen, és milyen fóliát használjunk hozzá. Azt tapasztalta, hogy csak azoknál a növényeknél volt téli sérülés, melyeket kezdetben takart.

– Kicsit ésszerűen kellett gondolkodnom, folytatja, hisz a fajták egy része Kínából származik, és a mediterrán helyeken is van hó. Akkor miért mondják azt, hogy ezek a növények nem viselik el a havat? A kertben élő növények kaptak már ónos esőt, voltak jégben, fagyban, hóban, és nem volt semmi baj. Csak a nagy havat szoktam lerázni róluk.

• Miért épp a mediterrán növények kezdték érdekelni?

– Nagyon szeretem azt az érzést, amikor télen felülök a repülőre, majd leszállok mondjuk Nizzában, és ott zöldet látok. Mindig irigyeltem őket azért, mert náluk nincs az az unalmas három hónap, mint amit nekünk át kell vészelnünk a lehullott levelek és a korai sötétség miatt.

A lépcsőkkel tagolt, többszintes kert felső részén járunk, miközben a kert történetéről beszélgetünk.

– Ebben a kertben nőttem fel, és emlékszem, hogy akkor még napos volt. Huszonévesen a feleségemmel és néhány új lakóval együtt azt gondoltuk, hogy kellene csinálni valamit a kerttel, ami akkor már fenyőkkel, tujákkal sűrűn benőtt, sötét, árnyékos, fénytelen volt. Az idősebb lakók kezdetben hitetlenkedtek, hisz sok mindent kivágtunk, kiritkítottunk. Ma már mindenki örül a kertnek, sokat segítenek, van, aki a magasabb faágakat vágja le, van, aki söpröget, van, aki elpakol utánam. A közgyűlés nemrégi határozata szerint minden növényültetést velem kell egyeztetni. Örülök a bizalomnak, a kert többi részének az átalakítását is tervezzük.

• Melyik növény volt a legnagyobb meglepetés?

– Az olajfa: tavaly egy kiló termést szedtünk le az egyik kis fáról.

• Hány éve élnek kiültetve az olajfák?

– Három vagy négy éve, azóta volt egy enyhe és két hidegebb tél, amelyet visszafagyás nélkül éltek át. Számítok azért arra, hogy egyszer elfagynak, addig azonban díszítik a kertet.

edenpont_nyitott kert

• Járja még a faiskolai üzleteket újabb növényekért?

– Már annyi növényünk van, hogy először ezeket akarom szétültetni. Korábban a kertészetekből a leárazott, olcsó, vagy majdnem meghalt növények kerültek ide. Jó példa erre az oltott, sűrű ágú enyvesmag (Pittosporum heterophyllum), amelyet ingyen kaptam, mert már egy levél sem volt rajta. Két év alatt helyrejött. Titkos vágyam a környéken kicsit gerilláskodni.

• Gerilláskodni?

– Már minden területre úgy nézek, mint lehetőségre. Ha látok valahol a környéken egy naposabb részt, akkor azon gondolkodom, miért nincs beültetve, miért ilyen unalmas? A Pala utcában például van egy szép lépcsős rész, a közepén elhanyagolt virágágyással. Szóltam a kertgondnokságon, hogy szeretnék ültetni oda babért, ciprust, télálló kaktuszt. Én járok oda locsolni, de kis összefogással lenne segítség. Nagy álmom, hogy ennek a kertnek a tapasztalatát felhasználva egy-két mediterrán kertet építek a környéken. Nem azon gondolkodnék, hogy a nagyobb tereket alakítsák át, hanem a kis, kanyargós utcácskákban lehetne olyan növényes szigeteket építeni, mint amilyenek Rómában, vagy a provance-i falvakban láthatók. A falakra is több növényt futtathatnánk, nagyon szép lehetne így a Víziváros.


A szerzőről

Megyesi Éva, kerttervező, újságíró.

Az írás korábban a Kertbarát Magazinban jelent meg, amely a program indulása óta képes riportokat ad közre a látogatható kertekről. 


Szólj hozzá te is!

Hozzászólás előtt kérjük, lépj be fiókodba!
Még nincs fiókod? Hozd létre itt!