Rózsák és társaik

Algeier Wendy, 2018. november 9. | Kertek - emberek

A két virágzó lepkeorchideákkal „megrakott” utca felőli ablak azt sugallja, hogy megérkeztünk, és nem is tévedünk. „Rendes” kutyás házhoz illően elsőként Csimbi, a puli üdvözöl, a ház asszonya, Ágnes, bár fürge léptekkel érkezik, nem tudja lekörözni őt. – Ha valakit útba kell igazítanom, csak anynyit mondok, hogy az orchideás házat keresse, és ide is találnak rendre, meséli Ágnes, de hosszú még nálunk a növények sora.

rozsak

 

Dzsungel a télikertben

Először az ebédlőként is szolgáló télikertben ülünk le, két hatalmas, a nagy belmagasságú ház tetejét verdeső kislevelű fikusz, klíviák, csónakorchideák (Cymbi dium), szobapáfrányok gondoskodnak a dzsungelhangulatról.

A fikuszok még az érdi házunkból valók, ott is volt télikertünk, és megtapasztaltuk, hogy a télikert soha nem lehet elég magas, ezért itt ezt a szokásos belmagasságnál magasabbra építettük, ami az épület külső látványát illetően nem zavaró, hiszen ezt kínálták a kert felé enyhén lejtő telek adottságai. A télikert déli–nyugati tájolású, de nyáron sem meleg, mert árnyékolószerkezet gondoskodik az élhető hőmérséklet megtartásáról. Nagyon szeretjük, telenként, ha süt a nap, szinte befűti az egész házat.

Mióta laknak itt?

– 2011-ben költöztünk be, közel egyéves építési munkákat követően. Fiatalkoromban itt laktam Székesfehérváron, és nagyon szerettem ezt a várost – meséli Ágnes –, ezért nagyon megörültem, amikor rátaláltunk erre a házra a hatalmas kerttel. Kirepültek a gyerekek, nyugdíjaséveinkre új otthonra vágytunk. A házat a télikerttel bővítettük, illetve majdnem az alapjaitól újraépítettük. Még a beköltözésünk előtt visszahódítottuk a terület jó részét a kőművesektől. Kiszedtük az öreg szőlőtöveket, és az ugyancsak rossz állapotú gyümölcsfákat, csak egyet hagytunk meg hírmondónak, ezt a közel 50 éves Germersdorfi cseresznyefát, mutat Ágnes a télikerből is jól látható, hatalmas, tavaszi, menyasszonyi díszbe öltözött fára. A ház előtti kertrészen, a kerítés mellett is meghagytuk a két ezüstfenyőt, most ők, no meg a kutyánk uralja az egészet. A telek 23,5 méter széles és 96 méter hosszú, így kínálta magát, hogy keresztben részekre osszuk.

rozsak

Csodálkozó tekintetemre Ágnes nevetve szabadkozik: Tudom, az észérveknek ellentmond, hogy nyugdíjasként ekkora telket „vettünk a nyakunkba”, de bármilyen furcsán is hangzik, ez tudatos döntés volt. Lajos is szenvedélyes kertész és növényorvos, illetve agrármérnökként én is hozzászoktam a rendszeres, a szabad levegőn végzett mozgáshoz. Szerintünk a kerti munka a legjobb testedzés, időskorban is karbantart. Akkor teljes a belső harmóniánk, ha sokat tartózkodunk a természeti elemek közelében, illetve lelki gondok okozója, ha megszakad velük a kapcsolat. Nemrég olvastam, és nagy megelégedésemre ezt támasztja alá, hogy a szabadban a zárt térhez képest jóval magasabb a negatív ionok koncentrációja, ami javítja a vérkeringést, a sejtek oxigénmegkötő képességét, és hozzájárul a szervezet szerotoninszintjének szabályozásához, amitől jobban érezzük magunkat.

 

Ami sikerült, és ami nem

Saját tervek alapján épült a kert?

– A házhoz csatlakozó díszkertet kertépítővel terveztettük meg. Herczegné Ghyczy Zsuzsától azt kértük, ossza részekre, „szobákra” a teret, sok évelőt és rózsát tervezzen bele, illetve sövényt szerettünk volna a telekhatárokra. Zsuzsával és családjával azóta is baráti kapcsolatot ápolunk, és mind a mai napig hasznos tanácsokkal segíti kertünk alakítását.

 

Az építést már saját maguk vezényelték le?

rozsak

– Az összes növényt magunk vettük meg és ültettük el, semmiképp sem hagytuk volna másra, szerintünk akkor alakulhat ki szoros kötődés a kerttel, ha mi magunk „izzadjuk” végig a kialakítás munkáit. A vezérnövényeket a tervek szerint ültettük el. A kezdetektől a kertünk dísze a három himalája nyír (Betula utilis), a magnóliafával (Magnolia kobus) viszont már nem voltunk ilyen szerencsések, évekig kínlódott, majd az idén tavasszal feladta, mongol hársat (Tilia mongolica) ültettünk a helyére. Ugyan csak a kert egyik látványosságának szántuk, de legnagyobb bánatunkra a három év alatt egyetlen vörös levelet sem hozott még ősszel a perzsa varázsfa ‘Tűzmadár’ fajtája. Az abéliákkal sem volt szerencsénk, a tervben szereplő vörösfenyő helyett pedig végül arizónai ciprust ültettünk, mert féltünk, hogy túl gyorsan kinőné a helyét. Néha nagy távolságokat megteszünk egy-egy növényért, a Henezia tujákért egyenesen Nagyatádra mentünk, a külföldön látott kleopátra tűje hibrideket (Cleome ‘Senorita Rosalita’) pedig Hódmezővásárhely közelében, Dobay Imre kertészetében vásároljuk, sehol máshol nem leltem eddig még rá a közeli kertészetekben. A leggyakrabban azonban az évelőkkel csábulunk el, mindent szívesen kipróbálunk, amíg van hely a kertünkben. Kedvenceim a rózsaszín, kék, lila és a fehér virágúak, a pirosakat és a narancsszínűeket viszont inkább mellozöm, mert túl nagy lenne a színkavalkád, ha őket is bevonnánk.

 

Segítünk a gyepnek

rozsak

Közben kisétálunk a kertbe. A nyarat idézően meleg tavaszi napon az öreg cseresznyefán pintyek, cinkék, zöldikék csemegéznek az etetőből, fölöttük zsong a méhektől a virágzó fa. A kétszintes, kerek tóban is beindult az élet, méretes koi pontyok úsznak elő telelőhelyeikről, a víz csobogásának hangjába kecskebékák éneke vegyül. A gyep már most tavasszal is kifogástalanul puha, perzsaszőnyegszerű.

– Nincs ebben semmi ördöngösség – mondja Lajos –, kézzel öntözöm, ritkán, nagy adagokkal. Szerencsére volt fúrt kút is, és az épület mögött tíz köbméteres esővízgyűjtő tartályt süllyesztettünk le, amely bőven ellát minket vízzel, még tápoldatot is keverhetek bele.

– Azzal is segítünk a gyepnek, hogy keveset mozgunk rajta. Már az elején átgondoltuk, hogy sokat fogunk a hátsó kertrészbe járni, illetve a szomszédban lakó lányomékhoz is arra vezet az út – fűzi hozzá Ágnes. Ezt nem viselné el a gyep, kiritkulna, viszont tipegőket sem akartunk, ezért úgy döntöttünk, hogy betontégla kövekből rakott keskeny járdával vesszük körbe a babapiskóta alakú gyepet. Főképp azon járunk, illetve így a gyep sem nő be az ágyás növényei közé.

 

Kulisszatitkok

A kertrészeket sövények tagolják kisebb részekre, tiszafa-, babérmeggy-, rózsalonc-, aranyvessző- és korallberkenye- (Photinia) szakaszok váltakoznak, a telek mentén pedig Leyland-ciprus és gyertyán takar. A ház melletti melléképületet is szépen felújították, garázsként, műhelyként szolgál, abban telelnek az óriás leanderek, és ott parkol a haszonkerti munkáknál nélkülözhetetlen kistraktor. A gép szélességének megfelelő, sövényekkel lehatárolt gyepes sáv vezet a telek szélén a garázsból a kert végébe, mégsem érezzük egyhangúnak a vegyes, lombhullató, virágzó cserjéknek köszönhetően. A rózsák a kerti pavilon köré csoportosulnak. Erőteljes, ujjnyinál is vastagabb, fakadó vesszeiken látszik, hogy terebélyes bokrokat nevelnek.

– David Austin és Kordes rózsákat ültettünk, mondja Ágnes,az előbbit közvetlenül Angliából rendeltük. Erőteljes, szép tövek érkeztek, ráadásul az itthon megszokottnál kedvezőbb áron. Mindegyikük jól fejlődött, sőt, némelyikük túl jól. A pavilon előtti kör alakú ágyásból tavaly szedtem ki a szép fehér virágú csoportot. Talajtakarónak vásároltam, de a vártnál jóval magasabbra nőttek, és túlságosan ráhajlottak a járdára. Elajándékoztam a kiásott töveket, és a visszajelzések szerint mindenütt meg eredtek.

rozsak

Avasson be minket a kulisszatitkokba: hogyan metszi a rózsákat?

– Ahány forrás, annyi félét írnak az angol rózsák metszéséről, nem könnyű tehát eligazodni. David Austin rózsanemesítő katalógusában azt olvashatjuk, hogy a fajtái alig igényelnek metszést. Azt ajánlja, hogy a vesszők hosszának harmadát távolítsuk el, és a bokor alak megtartására-kialakítására törekedjünk. Ha ezt követném, óriási, kezelhetetlen, széthajló bokraim lennének, mondja Ágnes. Tavaszi metszéskor, a rügyek pattanásakor a felükre metszem vissza a vesszőket és ritkítom a főágakat, a virágok elnyílását követően pedig az első vagy a második ötlevélkés levél alatt visszavágom a hajtásokat. Így is előfordul, hogy egy-egy vihar után megdőlnek, és akkor karózni kell a bokrot.

Mivel társíthatók jól?

– Nálunk nagyon beváltak a gólyaorrok (Geranium), különösen a ‘Tiny Monster’ fajta. Május végétől a fagyokig ontja sötét rózsaszín virágait. Egyetlen tő akár egy négyzetméteres területet is elfoglal. 40 centiméter magas bokrán a levelek osszel bordóra színeződnek. A pompás ligetszépe (Oenothera speciosa) tavasz végétől késő őszig hozza halvány rózsaszín virágait. Terjedő tövű, kordában kell tartani, mert kipusztíthatja a szomszédait. A keleti hunyorok (Helleborus orientalis) kora tavasztól nyár elejéig díszítenek virágaikkal, így remek társaik a rózsáknak. Árnyékban és napos helyen egyaránt zömök bokrot nevelnek nálunk. A hoszszúlevelű veronikából (Veronica longifolia) és a macskafarkú veronikából (V. spicata) is sokat ültettem, mert gyertyaszerű virágzataikkal remekül ellenpontozzák a rózsák kerekded virágait. Az alacsonyabbak közül a veronikák a kedvenceim, így a szürke veronika (Veronica incana), a lépőkövek között is jól terjedő, alig 5-8 centiméter magas talajtakaró.

A német vagy az angol rózsák lettek a kedvenceik?

– Az Austin rózsák parfümös illatukkal, kecses virágalakjukkal verhetetlenek, a német Kordes rózsák viszont az ellenállóságuk miatt lettek a kedvenceink. A Németországban kidolgozott ADR-minősítés megbízható tájékoztatást ad a fajtáknak a betegségekkel és a kártevőkkel szembeni ellenálló képességéről. Amelyik fajta megkapja a minősítést, azt bátran ültethetjük, nagyon kevés növényvédelemmel megvédhetők. Úgy tudjuk, hogy a Magyar Rózsatársaság a némethez hasonló rózsaértékelő rendszer kidolgozásán és bevezetésén dolgozik. Az angol rózsákról azt mondják, hogy elviselik a félárnyékot, ez nagyjából igaz, mondja Ágnes, de azzal a kiegészítéssel, hogy félárnyékban gyengébben fejlődnek. Ahogy növekednek a növények, fejlődik a kert, előfordul, hogy árnyékba kerül egy-egy rózsa, és jól látszik, hogy visszafogottabban nő és virágzik. Mi tagadás, a rózsa meglehetősen munkaigényes, sok figyelmet igénylő növény, de mi ezt nem bánjuk, szeretünk a növényeinkkel foglalatoskodni.

 


Ez a cikk a Kertbarát Magazin 2015. évfolyamában jelent. Úgy gondoljuk, hogy még most is kellemes és hasznos olvasmány, hiszen a kert jelenleg is látogatható.
A kert programját a Évelők és rózsák társaságában cím alatt találod. Ágnes, a kert egyik tulajdonosa külön workshopot is tart a rózsák metszéséről: Rózsák és kísérőnövényeik metszése címmel.

A szerzőről

A Kertbarát Magazin a program indulása óta képes riportokat ad közre a látogatható kertekről. Algeier Wendy, e cikkek szerzőjének saját bevallása szerint munkája egyik legélvezetesebb és legkellemesebb része, amikor egy-egy ilyen kertbe ellátogathat, megismerheti készítőjét, tulajdonosát. A közvetlen hangvételű írások hű képet adnak a kertről, és személyes látogatásra csábítanak.

Köszönjük a szerző hozzájárulását a cikk közléséhez.


Szólj hozzá te is!

Hozzászólás előtt kérjük, lépj be fiókodba!
Még nincs fiókod? Hozd létre itt!