Mezítláb a fűben, avagy belvárosból a természetbe / A "piszkos" anyagiak

Tóth Zsuzsanna, 2018. december 12. | Kertek - emberek

Beszéljünk egy kicsit a piszkos anyagiakról.

Hogyan tudja megoldani egy városi család, hogy vidékre költözzön?

Persze csak ha akar, mert sokan semmi pénzért nem mondanának le az úgymond kényelmes városi létről. Az én barátnőim kerek perec megmondták, hogy nem tudnának így élni, egy ilyen ingerszegény környezetben. Munka többnyire városban, zömével Budapesten van. Színház, mozi, kávézók ugyanott. Baráti társaság lehet bárhol, illetve van, hogy sehol sem. Az internet. Nos ez egy érdekes téma. Nekünk, akik a Mátrában egy községben lakunk, majdnem a leggyorsabb internetünk van. A szomszéd zsákfaluban viszont üvegszál optikás internetet építettek, ami még az országban is ritka. Talán a szállodáknak köszönhető. A gyermekem sulijában minden van, ami egy modern iskolába szükséges. No persze nem mindenhol van ez így.

Ha valaki költözésre adná a fejét, jó, ha bizonyos szempontokat figyelembe vesz. Pl. legyen a közelben egy város. Mert azért hirtelen elszakadni a városi léttől egy nagy ugrás. Szerintem egy 20-30 km-es távolságra beutazni még elviselhető. Míg Pesten laktunk volt, hogy naponta egy órát utaztam a munkahelyemre, ami Budán volt. Kétszer kellett átszállnom, és ha beragadt a forgalom, bizony elhúzódott az utazás. Mostanában divat, hogy a nagyobb cégek busszal szedik össze a dolgozókat.

Hogy kezdjünk neki a költözködésnek?

Ha valamikor megéri, az most van. Ha olyan szerencsés vagy, hogy van egy budapesti lakásod, mondjuk egy panel egy jobb kerületben, azért vidéken már egy takaros házat lehet kapni. Ha értékesebb lakásod van, még egy kisebb vagyont is meg lehet vele takarítani, mondjuk a nyugdíjra. Az orvosi ellátásról most nem beszélnék, de szerintem azért nem érdemes Pesten maradni. Személyes élményeim tanítottak meg rá, sok idős rokonnal a kórházakban. Volt amikor 2 óra múlva jött az ügyelet a belvárosba egy olyan rosszullétnél, hogy nem tudtam megérem-e a reggelt. Egyszer meg a kisgyerekemhez ki sem jöttek. Reméljük, csoda történik és változnak a dolgok. Persze idős embereknél az orvos fontos szempont. De bíztatásul ismerek a kis falumban 80-90 éves embereket, akik jó egészségnek örvendenek, még söprögetik a teraszt, jókat beszélgetnek.

Meg lehet-e önellátóan élni a kertből?

Hááát?! Attól függ. Mert ugye itt a fránya tél. Vannak jó tartósítási technikák a befőzésen kívül. Pl. vákumozás, gyorsfagyasztás. Van aki állatkákat tart, de a tyúk sem tojik mindig. Nem könnyű kenyér sajnos.

Mit nyerünk akkor mégis a vidékkel?

Életet. Azt, hogy kijössz a dobozból egy tágas térre, látod a mezőt, a hegyeket magad előtt, átveszed a természet szívdobbanását, ami lenyugtat, felüdít, leszedi rólad a feszültséget. Tölts el minden nap fél órát a természetben és kicseréltek! Ültess virágot, tegyél csobogót, sziklakertet a birtokodra, ülj le mellé és hallgassd meg a gondolataid, itt hallani fogod a belső hangot, ami megmutatja az utat, amit a város sűrű quantumjelei elnyomnak!

Folyt. köv.

 

A sorozat korábbi részei: 

1. rész

2. rész

3. rész


A szerző Parádfürdő kulturális történetével egybekötött túraprogramját az Ybl- és forrástúra Parádfürdőn cím alatt találod.

A szerzőről

Olyan kerttulajdonos családanya vagyok, aki nagyon szereti a természetet, az irodalmat. Gyűjtjük a szép ásványokat, és belőlük orgonitot készítünk. Tavasztól férjemmel túrát vezetünk Parádfürdőn.

A fotók a szerző felvételei.


Szólj hozzá te is!

Hozzászólás előtt kérjük, lépj be fiókodba!
Még nincs fiókod? Hozd létre itt!