Mezítláb a fűben, avagy belvárosból a természetbe 5. - Cirmike és Foltika

Tóth Zsuzsanna, 2019. január 16. | Kertek - emberek

A városi lakásunkban nem szerettünk volna állatot tartani, mert nagyon fájdalmas volt a tíz éves tacskóm elvesztése. Azóta nem is gondoltam se kutyára, se cicára. Nem úgy a gyermekem. Szerintem minden gyerek életében eljön az a pont, amikor szeretne egy kisállatot, akit dédelgethet, vagy nyúzhat, persze játékosan.

Meg is ígértük az akkor még elsős fiamnak, hogy ha elköltözünk egy kertes házba, lesz állatkánk. A költözés megtörtént, az ígéret pedig szép szó.

Egy nap a közértben megláttunk egy hírdetést, miszerint újszülött cicák elvihetők. Felhívtuk a számot, ahol egy kedves hölgy elmondta, hogy az elválasztás után ingyen odaadja nekünk a cicát. A gyerek nagyon izgatott volt, és végre eljött a nap, hogy elmehettünk Cirmikénkért.

Szerelem volt első látásra, kisfiam választotta Őt. Egy szép, puha tapintású cirmos cica vált el aznap a testvérkéjétől. Eljött velünk haza, hogy családtagként éljen az otthonunkban. Volt a hasán egy kis kitüremkedés, aminek sokáig nem tulajdonítottunk jelentőséget, de a daganat együtt nőtt a cicával, és Cirmike elkezdett hányni. Már enni sem tudott szegénykém, csak betelepedett az ölembe és dorombolt. Utóbb megértettem, hogy ez a fájdalomtól volt.Tudtam, hogy nagy a baj, ezért gyorsan telefonáltam a helyi állatorvosnak, aki remek szakember. Rövid időn belül megérkezett, megtapogatta Cirmi pocakját, és azonnal vitte is műteni. Utólag tudtuk meg, talán egy fél napja lett volna hátra, mert a sérve elzárta a tápcsatornáját. Eltelt egy kis idő, és Cirmi újra egészséges volt. A fiam pedig egy év múlva hazahozott egy másik kiscicát, Foltikánkat.

Naiv módon azt hittük, jól kijönnek majd Cirmivel. Nem így lett. Folti megpróbált közeledni és odabújni Cirmihez, aki akkorát fújtatott rá, hogy mi is megijedtünk. Még a szagát és a közelségét sem bírta. Nem véletlenül ajánlják, hogy ugyanolyan fajtát hozzunk az első cica mellé. Állandó vita, hajkurászás, harapdálás kezdődött.

Egy nap Cirmi nem jött haza. A fiam reggel kinézett az ablakon és szólt, hogy anyu, ott fekszik Cirmi, és nem kel fel. Azonnal leszaladtunk a kertbe, ahol a macsekunk panaszosan nyávogott. Felhoztuk a házba, felültettük, de összecsuklott. A mellső mancsai lebénultak. A mai napig nem tudjuk, mi történt vele. Talán elütötte-e egy autó… Bevittük a legközelebbi állatkórházba, ott azt mondták, nem tudják megéli-e a másnapot. Egy hétig volt bent. Megrepedt a lépe. Mikor érte mentünk, már újra lábra tudott állni. Ahogy meglátott, beugrott az ölembe, és már le sem lehetett tenni. Végig dorombolta a hazautat. Tényleg igaz, hogy a macskáknak hét élete van.

Nagyon szeretjük őket, és ők is nagyon ragaszkodnak hozzánk. Van, akinek csak egy állat, de nekünk családtagok saját egyéniséggel.

Folyt. köv.

 

A sorozat korábbi részei: 

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész


A szerző Parádfürdő kulturális történetével egybekötött túraprogramját az Ybl- és forrástúra Parádfürdőn cím alatt találod.

A szerzőről

Olyan kerttulajdonos családanya vagyok, aki nagyon szereti a természetet, az irodalmat. Gyűjtjük a szép ásványokat, és belőlük orgonitot készítünk. Tavasztól férjemmel túrát vezetünk Parádfürdőn.

A fotók a szerző felvételei.


Szólj hozzá te is!

Hozzászólás előtt kérjük, lépj be fiókodba!
Még nincs fiókod? Hozd létre itt!