Mezítláb a fűben, avagy belvárosból a természetbe - Elmélkedések az egyszerű életről

Tóth Zsuzsanna, 2019. január 30. | Kertek - emberek

A "tiny house" generáció

A minap nézegettem videókat, olyan emberekről, akik kiköltöztek a városon kívül, ki a természet lágy ölére, úgynevezett mini házakba, amit rendkívül praktikusan építettek meg. Olyanok ezek a pici házak, mint kis ízléses szigetecskék, benne lakó természetet kedvelő egyéniségekkel, a szabadság ízével. Olyan emberek lehetnek ezek a lakók, akiket nem vakított el az élet csillogása, az önző ambíciók, a hétköznapi mókuskerék hajtása, csak nyugodt, praktikus, rendezett életre vágytak, csinos kertekre, egyfajta egyszerű, minimalista életmódra. Akiknek örömet jelent a reggeli kávé egy jó könyvvel. Sok fiatal van köztük, aki nem adóssággal akarja kezdeni az életét, inkább megelégszik kevesebbel, de jó minőségben.

Nagyon sok kreatív, jó ötletet láttam ezekben a házikókban, volt, amelyikben még egy gardróbszoba is elfért, a másiknak tetőterasza volt a jó kilátás miatt. Külföldön erre szakosodott cégek vannak, akik ezeket a tiny house-okat megalkotják. Nálunk még nincs akkora kereslet erre az életformára, de a drága ingatlanárak lehet, hogy itt is népszerűvé teszik az új generációknak, hogy ne azért éljenek, hogy pénzt keressenek, hanem, hogy élvezzék az életüket, hogy visszataláljanak végre a természethez, ne becsüljék le a vidéket, hiszen a kaja nem a szupermarketben terem, de teremhet a kertünkben.

A kulturális kreatívok

A kétezres években kezdtek felbukkanni az un. kulturális kreatívok, akiket úgy mutogattak, mint valami csodabogarat. Akik otthagytak csapot, papot, munkahelyet és tanyát vettek, állatot tenyésztettek, konyhakertet gondoztak. Sajnos sokan belefáradtak, belebuktak, mert ez nem egy könnyű és nem egy népszerű életforma. Sokan pár év múlva újra a városban találták magukat. De legalább megpróbálták. De vannak köztük győztesek is, akik mai napig azzal foglalkoznak, amit szeretnek.

Az introvertáltabb embereknek nem fekszik annyira, hogy az életüket egy zsúfoltabb multinál tengessék, lesve a feljebbvalók sokszor irreális elképzeléseit, de belekényszerülnek, mert valamiből élni kell. Ezek az emberek, ha nem találnak örömet a munkájukban, végig szenvedik az életüket. Sokan nem értik őket, mi baja, mindene megvan. Olyan ez, mint a madárkának az aranykalicka. Jó, kapok enni, meleg van, biztonság, de én repülni akarok. Más meg mit nem adna, hogy ilyen aranykalickában élhessen.

Mi a megoldás? Őszintén nem tudom. Bár mindenki a vágyának megfelelő életet élhetne! Talán vannak életszakaszok, és meg kell próbálni, hogy a nekünk legmegfelelőbbet válasszuk. A végén sajnos mindig a pénz hiányához lyukadunk ki. Ha ez a kérdés egyszer megoldódna...!

Folyt.köv


A sorozatról

A sorozat korábbi részeit könnyen megtalálod, ha a blog részben a szerzők között Tóth Zsuzsára keresel: 

1. rész2. rész3. rész4. rész5. rész

A szerző Parádfürdő kulturális történetével egybekötött túraprogramját az Ybl- és forrástúra Parádfürdőn cím alatt találod.

A szerzőről

Olyan kerttulajdonos családanya vagyok, aki nagyon szereti a természetet, az irodalmat. Gyűjtjük a szép ásványokat, és belőlük orgonitot készítünk. Tavasztól férjemmel túrát vezetünk Parádfürdőn.

A fotó illusztárció. Forrás: internet


Szólj hozzá te is!

Hozzászólás előtt kérjük, lépj be fiókodba!
Még nincs fiókod? Hozd létre itt!

  • Péter Rácz

    2019. január 30., 08:27 | Péter Rácz #1

    A cikket olvasva én is rákerestem a tiny house –ra, után rögvest a tiny gardens-re is. Elképesztő megoldásokat lehet látni. Köszi Zsuszsa, hogy felhívtad rá a figyelmet.