A kert 2007-ben elég elhanyagolt állapotban került a tulajdonomba. Beültetésének fő irányvonalát a már ott élő ősfenyők adták, melyek egy fertőzés következtében sajnos 2 hét alatt kipusztultak. Ekkor kezdődött a kert mostani arculatának kialakulása, melyet azóta is egyedül gondozok.

Megtanultam, hogy a kert mennyire ki van szolgáltatva a napnak, szélnek, aszálynak, fagynak, vagy épp a nap hiányának. Az évek során rengeteg növénnyel próbálkoztam, kedvenceim a fenyők, a díszfák. Ma már belátom, hogy alkalmazkodnom kell az itteni adottságokhoz. Szerelmeim még a rózsák, a bordó levelű növények, a kicsik, a nagyok, a közepesek. Nemrégiben elkezdtem ismerkedni a hortenziákkal is. A kert egyik felét 140 leylandi ciprus szegélyezi, a hátsó részen virágzásakor 300 illatos akác édesíti meg a levegőt!

A kert nem a különleges növények otthona, de számomra a nyugalom szigete. A területet szabadon használják kutyák, cicák, madarak, és most már a mókusok is megjelentek. Esténként a baglyok, illetve tavasszal esős időben a gólyák is belátogatnak hozzánk, árvizes időben pedig az őzek is megtisztelnek látogatásukkal.

Fontosnak tartom, hogy mindig legyen valamilyen éppen virágzó cserje, illetve hogy minél könnyebben fenntartható legyen maga a kert.